Ž 88, 1-18 |   |
Žalmy
88. Kapitola
Biblia - Sväté písmo
(KAR - Maďarský - Karoli)
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]
2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]
Ž 88, 1-18 | |