Ž 137, 1-9

          

Žalmy

137. Kapitola

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

1  Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

2  A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,

3  Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

4  Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!

5  Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

6  Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

7  Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

8  Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

9  Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

   Ž 137, 1-9