Nár 5, 1-22 |   |
Náreky
5. Kapitola
Biblia - Sväté písmo
(KAR - Maďarský - Karoli)
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Nár 5, 1-22 | |